Amint megláttuk a Varázslatos Magyarországra beadott fotódat, azonnal magával ragadott bennünket az az elemi erő, ami átjárja a pillanatot, amit elkaptál…

Ezt a képet Angliában, Norfolkban, egy rezervátumban sikerült lencsevégre kapni. Az árapály show az egyik leglátványosabb természeti jelenség a világon. Ezeknek a gázlómadaraknak a dagály kritikus időszak. A vízszint emelkedése miatt kénytelenek elhagyni táplálkozási területeiket, magasabb, biztonságosabb helyekre húzódnak. Ilyenkor ezek a madarak nagy csapatokban gyűlnek össze. A képen próbáltam megmutatni a madártömeget és a közöttük növő feszültséget. Talán jól látható, ahogyan a sarki partfutók pörögnek körbe, míg a csigaforgató próbálja türelmesen kivárni az apályt. Ez a kép valódi tanulópénz volt. A fényviszonyok nem voltak ideálisak. Előző nap bejártam a terepet, hogy pontosan megtervezzem, hová szeretnék menni, mivel tudtam, hogy hajnalban, koromsötétben kell majd megtennem 2 km-t az állvánnyal. Legközelebb több időt kell szánnom erre a projektre, hogy tökéletesítsem a fotózásukat. Már alig várom, hogy visszatérjek oda. Ennek ellenére elégedett vagyok az eredménnyel, és örömmel tölt el, hogy mások is érezhetik azt, amit ott átéltem.

Ha már fotópályázat: először veszel részt a nemzetközi CEWE Photo Award-on. Mivel alkotónként maximum 100 db fotóval lehet nevezni, mondhatjuk, hogy könnyű helyzetben vagy?

– Nem igazán! (nevet) Az évek alatt annyi kedvenc fotóm, pillanatom gyűlt össze, hogy még így sem volt igazán egyszerű összeválogatnom a képeimet. A pályázat arra is szuper, hogy újraéljem a fotózások adta élményeket, helyzeteket, ahogyan válogatom a fotókat, szinte látom magam előtt a történéseket. Izgatottan várom, jó érzés, hogy a nevezéssel még egy jótékony ügyet is támogatok!

Hány éve fotózol?

– 2001 környékén kaptam meg az első fényképezőgépemet, egy analóg gépet. A gyermekeim születése után a fotózás egy időre háttérbe szorult, de mindig újra és újra visszataláltam hozzá. A családdal 5 évet töltöttünk Amerikában, ahol lehetőségem nyílt ellátogatni a Yellowstone Nemzeti Parkba. Ekkor vált világossá számomra, hogy a természetfotózás az, ami igazán szenvedéllyel tölt el. A park lenyűgöző faunája teljesen magával ragadott, megerősítette bennem, hogy ezt az utat szeretném követni.

Jó érzés akkor visszanézni azokat a képeket…

– Sajnos annak idején nem volt lehetőségem megfelelően megőrizni a képeimet. A technológia még nem volt annyira fejlett, a fotóimat a számítógépen tároltam. Egy vírus sajnos mindet megsemmisítette. Azóta tanultam az esetből, több helyen is biztonságosan tárolom a képeimet. A kedvencekből képeket, posztert nyomtatok, mert ami kézzel fogható, az a legbiztosabb. Szeretem visszanézni a fotóimat, mert minden egyes megörökített pillanat egy emléket őriz.

Ezután gondolom már kerested tudatosan az állatokat.

– Igen, bejártuk Amerika nemzeti parkjait, majd hazaköltöztünk Magyarországra. Itthon beiratkoztam egy fotós tanfolyamra, hogy megtanuljam manuális módban használni a fényképezőgépemet. Próbálkoztam különleges hangulatú portrékkal is, de nem éreztem úgy, hogy az lenne az utam, inkább az állatok vonzottak. Imádom a természetet, kirándulásokat és a túrázást. Még az sem zavar, ha összecsipkednek a szúnyogok, miközben kiülök a rókákhoz a kedvenc helyemen.

Merre szoktál itthon fotózni?

Balaton-felvidéket nagyon kedvelem, de fotóztam már vaddisznókat Gemencen, amikor van lehetőségem megyek a Kiskunságra, Hortobágyra.

És ezt hogy kell elképzelni? Barangolsz az erdő mélyén, és egyszer csak belebotlasz egy állatba?

Természetesen vannak fotók, melyeket csak lesből lehet elkészíteni.

Egyedül járod az erdőt? Mennyire van benned félelem?

Sokan kérdezik tőlem, nem félek-e egyedül az erdőben. Erre mindig azt válaszolom, hogy egy városban sokkal inkább érzek félelmet. Az állatok jobban tartanak tőlünk, emberektől, kerülik a velünk való találkozást, nem keresik direkt a társaságunkat.

A felszerelésed vélhetően évről-évre csak nőtt?

Volt egy jó kis kamerám, de a Hortobágyon, amikor éppen sasokat próbáltam fotózni, rájöttem, nem elég a felszerelésem. Lomha, és a ködöt sem kezelte jól. Később a Fertő-tónál egyértelművé vált, hogy új objektívre van szükségem. Fontos, hogy alaposan átgondoljuk, mire szeretnénk használni a felszerelést, mert ami kiváló lehet emberek fotózáshoz, az állatokhoz nem mindig megfelelő. A mostani objektívem régi vágyam volt.

Mennyi ideig szerkesztesz egy fotót?

– Rengeteget gondolkodom minden egyes fotómon, hogy vajon megfelelnek-e az elvárásoknak, és, hogy valóban tetszenek-e nekem. A „Kívülálló” című képemmel például sok szabályt megszegtem, de úgy vélem, a szabályok azért vannak, hogy néha átlépjük őket. A természetfotózásban végső soron maga a természet diktálja a szabályokat.

Szerinted milyen egy jó fotó?

– Nehéz kérdés. Amikor egy jó pillanatot sikerül elkapnia a fotósnak, ami történetet mesél el, vagy valami érzelmet közvetít. Tavalyról a Gemencen, szarvasbőgés idején készült képem a kedvencem. Felejthetetlen élmény volt, ahogy Gemenc szívében a fiatal bika magabiztosan áll az erdő közepén, miközben a háttérben vaddisznók tűnnek fel, különleges hangulatot teremtve. Az erdő zöldje és a fények varázslatos játéka nyugalmat áraszt, miközben a vadon élő állatok jelenléte életet visz a tájba. Ez az emlékezetes pillanat tökéletesen megragadja a természet szépségét és a vadonban töltött idő varázsát. Talán ezért is a kedvenc képem, mert nem fizetett lesből készült, hanem az aznapi barangolásom eredménye.

Talán nem is kérdés: a gemenci élmény is részt vesz a CEWE Photo Award-on?

– Természetesen ott a helye!